Kikapcsolódás, pihenés, tanulás festői könyezetben
Gyergyószentmikóson, a Csíky-kertben.
Szent Benedek Tanulmányi Központ logó

Szent Benedek
Tanulmányi Központ

Banner frame

Szent Anna-tó és környéke

Tusnádfürdő, Băile Tuşnad (182 km oda- vissza a Tanulmányi Központtól)

Az Olt szorosában, a Komlós- és Szurdok-tetők fenyvesekkel borított meredek lejtőin alakult ki Csíkország büszkesége, az alig 154 éves Tusnádfürdő, Hargita megye legdélibb fekvésű, az ország egyik legkisebb, világszerte ismert városa, a székelyföld keleti részének nemzetközi hírű fürdő és üdülőtelepe.

Tusnádfürdő és környékének természeti adottságai – változatos vegyi összetételű borvizek, mofetták, tiszta levegő, lebilincselő táj – kitűnő gyógyhatásúak a neurózis, a szív és érrendszeri, a gyomor-, bél-, mozgásszervi bántalmak és a belső elválasztású mirigyek betegségeiben szenvedők gyógyításában. A városból öt jól jelzett turistaösvény indul a környék nevezetességeihez: a Ludmilla kilátóhoz, a Vártetőhöz, a Sólyomkőre, a Szent Anna-tóhoz és a Nagy Piliskére.

Szent Anna-tó, Lacul Sfânta Ana (220 km oda-vissza a Tanulmányi Központtól)

A Szent Anna-tó a Nagy-Csomád ikerkráterében, 950 m magasan fekszik, Európa szinten is természeti ritkaságnak számító, nagyméretű, épen maradt krátertó. Székelyföld egyik páratlan tudományos értékű védett területe, a Kárpátok örök szépségű gyöngye, szép csillogású ezüsttükör a fenyvesek koszorújában. Jókai Mór Erdély legköltőibb helyének nevezte a Szent Anna-tavat A tengerszem tündére című elbeszélésében (Bálványosvár című könyvében).

FotókeretFotókeretFotókeret

Mohos-tőzegláp a Nagy-Csomád keleti szegletében, az 1050 m magasságban a Mohos-csúcs déli lábánál terül el. Az ikerkráter, a vulkáni tölcsér magasabbik területét foglalja el, ahol a kiterjedt havasi tőzegláp, felláp flórája az élményt adó látvány.

A Szent Anna-tó keletkezését több legenda is elmeséli. Közös vonásuk a két gonosz testvér, akik várat építettek a környékre, az idősebb a jelenlegi tó helyén, a fiatalabb a Büdös-hegy tetejére.


Az Orbán Balázs által leírt változat így szól:

"A két testvér, mindkettő felfuvalkodott, alattvalóin, jobbágyain kegyetlenkedő, az egész vidéken zsarnokoskodó úr, a hűbéri kornak átkos szörnyei, kik embertársaik leigázásán és kínzásán találták erkölcstelen életük táplálékát, kik az erőt és hatalmat csak rosszra használták.

Egykor idegen utazott a vidéken, ember nem látta gyönyörű négyes fogattal vont, ezüsttől, aranytól csillogó kocsijában, s útja közben meglátogatta a Büdösön lakó fiatalabb grófot. Ez annyira megszerette vendége gyönyörű lovait, hogy azt tőle mindenáron meg akarta szerezni, de midőn a gazdag idegen azt semmi árért eladni nem akarná, kockázni kezdettek, s a házigazda oly szerencsével vagy inkább mesterkedéssel játszott, hogy az idegennek minden pénzét elnyerte, s ez végre is kénytelen volt kedves fogatát két faluért eladni a büdösi grófnak.

Alig jutott ekként a gyönyörű fogat birtokába, hogy átrobogott idősebb testvéréhez. Ez irigyen bámulta öccse új szerzeményét, s midőn gazdag asztalnál arany billikomokból ürítenék a lelkesítő nedvet – mely nemes szívekben nemes gondolatokat, rossz szívekben csakis vétkes ötleteket költ – fennhéjazva említi fel a fiatalabb testvér, hogy bátyja egész életében nem fog az övénél szebb és értékesebb fogatot előmutatni. Ez dühbe jött, s sértett önérzetében azt a fogadást ajánlotta, hogy 24 óra alatt ő öccsénél sokkal szebb és többre becsült fogattal fog megjelenni annak várában; a fogadás díja pedig az, hogy a vesztő fél várát és minden birtokait veszítse. Midőn e fogadási feltétel el volt fogadva, az öregebb testvér istentelen fejében felvillant ördögi gondolata kiviteléhez látott.

Összeterelte a vár jobbágyait, s azok közül a legszebb nyolc szüzet kiválasztván, azokat vad poroszlói által emezeknek iszonyú jajveszékelése között vára udvarára vonszoltatta. Meztelenre vetkőztetve felhámoztatta és kocsija elé fogatta, oly szándékkal, hogy ezen fogattal jelenjék meg bizonnyal legyőzendő, s így mindenéből kivetkőztetendő öccsénél.

Ő maga pattant a bakra, s midőn a siránkozó szemérmes szüzek nógatására indulni nem akarnának, ostorával sújtott az elől fogott legszebb szűzre, kit Annának hívtak. Ez a vérét kiszökkentető csapásra összerázkódva térdre esett, s iszonyú átkot mondott a kegyetlen vár urára, annak várára és környékére. Az ártatlanokat védő Isten meghallgatta az átkot, s iszonyú dörgés és az elemek tombolása között elsüllyedt a vár vad urával együtt, helyén pedig egy szép tó keletkezett, melynek felületén nyolc szűz lebegett, kik Anna kivételével visszatértek övéikhez. Anna itt maradván, az eladott hámok árával fényes Imolát épített a tó partjára, s ott ima, hálaadás és jótétemények közt töltve életét, halála után a nép kegyelete a szentek közé sorolta, a keletkezett tavat pedig emlékére Szent Anna-tónak nevezték el".

A többi legendaváltozat 12 szűzről mesél, akik hattyúvá vagy virággá változtak, a várúr pedig sárkánnyá.

Torjai büdösbarlang, Peştera Turia, Grota sulfuroasă Turia (130 km oda - vissza a Tanulmányi Központtól)

A Torjai büdösbarlang kénhidrogénnel és más gázokkal kevert széndioxid-kigőzölgés, a Csomád-Büdös-hegység utóvulkáni tevékenységének élő tanújele. A barlang a Büdös-hegy délkeleti oldalában, 1052 m magasan nyílik.

A Büdös-hegy vulkanikus tömegében több bemélyített barlangot találunk, amelyeket többnyire emberkéz alkotott, és amelyek régen kénbányákként működtek. Itt található a Madártemető, ami nem más, mint egy beszakadt kénbánya-tárna mélyedése, melyben felhalmozódott a széndioxid. Tehát elsősorban széndioxid és csak kevésbé kéngáz, de a nagyon alacsonyan levő gáz annál mérgezőbb. Az alacsonyan repülő madarak, ha a gáz szintje alá ereszkednek, holtan hullnak alá.


Orbán Balázs a következőképpen írta le ezt a természeti csodát:

"E barlang eredetileg 20 lépés hosszú volt, azonban fele részének fedősziklái leomladoztak, s most is ott vannak e sziklaromok a barlang szádában*(Száda = torkolat, előcsarnok), ülőpadul szolgálván a barlanglátogató betegeknek. Ekként a barlangnak fedett része most csak 10 lépés hosszú, legnagyobb szélessége 9 láb, legnagyobb magassága 15 láb. Ürege balról jobbra kanyarodva szűkül egybe, míg fenekén mély repedéssé keskenyedik, azonban ezen belső feneke legalább is hét lábnyival van alább a barlangnyilat színvonalánál, honnan az lejtősleg mélyül befelé. E barlang sötét öbléből rezgő kéngőz-folyam száll fel, mely már messziről megfertőzteti a légkört, szénennyel*(Kohlensäure) kevert kéngőz*(Hydrothionsäure) ez, kénsublimáttal borítja, mi a felszálló gőzöknek a hideg légkörrel való érintkezése által fejlődik ki, miért e sárga lepellel bevont barlang iszonyú környezetével úgy néz ki, mint valami rémállatnak félelmesen tátongó torka, vagy mint a halálnak sötét örvénye; örvény is az, mely egyaránt vonzza magához ugy az élni, mint a halni óhajtókat. A betegek, főként a szemfájósak és köszvényesek seregesen jönnek ide, felmásznak e meredek hegy barlangjához, hol főleg az újoncok, remegve, megdöbbenve állnak meg, mert félnek átlépni azon üreg sziklakapuját, hol üdülést, felgyógyulást találhatnak ugyan, de hol a halál is ijesztő és sokféle alakban jelentkezik, mert a mellett, hogy egy-két lélegzet halált hozhat, fenn leomlani készülő sziklák csüngnek, melyeket csak Isten kegye tart; lenn sikamlósan lejtős talajra kell lépni, melyen könnyen lehet elesni, benn pedig gyilkoló légkör, mely az életet elfojtja. Itt a halál minden alakban mutatkozik, s daczára ennek, e barlang mégis vonzza magához az embert, mert légkörében a testet kellemes melegség hatja át, az idegek jótékony reszketegségbe jönnek, bizonyos kimondhatatlan kéjérzet futja át a tagokat. Ez teszi aztán, hogy ez üreg vonzza magához az embert mint az örvény, mint a rohanó folyó, s ki remegve, határozatlanul állott meg előbb, e kéj hatása alatt egész készséggel lép be a halál torkába.

Ha kitekint, künn a vidék az átellenes zöldhegyek, a remény, az élet ez üde jelképei, a délibábként lebegő kéngőz rezgő fátylán derengenek át, s az kit életszenvedések aggasztanak, csábítatva érzi magát egypár lélegzés által túladni az életen, de kiben még életkedv van, az elfojtott lélegzettel hatol be, kifut éltető léget szívni, s újból ismételten befut, mások csak testükkel vannak a kéngőzben, míg fejüket annak színvonalán felül tartva, huzamosan teszik ki a testet kéjes melegítő hatásának, mely a legmegrögzöttebb köszvényeket, reumákat és hűléseket is meggyógyítja, a bátrabbak kihozták a barlang fenekén lecsepegő vizet. Ezen a sziklák szögleteiről lecsepegő szemvizet aláhelyezett kis faválukba fogják fel, az tiszta, átlátszó, erősen kénszagú, a szemet nagyon csípi, de azért huzamosabb használatnál a gyenge szemeket megerősíti annyira, hogy csaknem egészen vakok is nyerték itten vissza látásukat), mellyel a gyenge fájós szemeket mossák, mi által legtöbb esetben az elgyengült látóidegek megerősödnek, s a beteg szemek meggyógyulnak.

Ekként a betegen idejöttek többnyire meggyógyulva, életvidoran távoznak. Eljönnek azonban e helyre az élet balzsamát, az egészséget keresők mellett azok is, kik az élet terheit hordozni megunták, kiknek szívvirágait leforrázta a csalódások dere, úgy azok, kik önmagukkal és a világgal meghasonlottak, valamint azok is, kik üldözve vannak, a kik kétségbe estek. Az ily szerencsétlen reményvesztettek szintén ide jönnek a gyors, fájdalom nélküli halált keresni, mert a kénbarlangban csak pár lélegzetet kell venniök, s az elviselhetetlen élet megsemmisült.

Mivel pedig ily szerencsétlenek és boldogtalanok mindenütt vannak, azért e barlang közelében, valamint a szomszédos hegyoldalban is sok sir domborodik; sírkövek vagy egyszerű fejfák emelkednek e sírhantokból, ezek mindenike egy-egy gyászos eseményt jelképez.

Ím itt nyugszik egy szegény ifjú, ki gazdag leányt szeretett, de a szívtelen szülők megvetve a szegény, szorgalmas és jó erkölcsű legényt, gazdag férjhez erőszakolták egyetlen leányukat. A fiú széttépett szívvel jött ide halált lélegzeni, a leány pedig menyasszonyi mezében temetkezett a Feketeügy hullámai közé.

Odább másik sir van, mely az igazszólás vértanúját fedi, mert egy fiatal Könczei nyugszik ottan, ki a forradalmat követett gyászos korszakban emlékiratban önté ki hazafias szívének nemes fájdalmait; e röpiratában leálcázta azokat, kik hivatalnoki minőségben a haza eltiprása, a hazafiak gyötrése és kifosztására küldettek; hű arcképét és jellemrajzát adá a sok hazátlan civilizátornak, kik hullafaló undok madarakként csaptak le a szabadság dicső küzdelmei közt leigázott magyar haza virányaira; jóslélekkel elmondá, hogy mi vár e nemtelen bérencekre; s miután azt elterjeszté, idejött a kénbarlangba meghalni, hol az elfogására kiküldött foglárok csak hulláját, a nemes lélektől elhagyott hideg testet találták.


Lehetne-e tagadni, hogy e fiatalban Regulusi jellem volt, ki nagy Petőfinknek e tanait vallá:

Ha férfi vagy, légy férfi,
Legyen elved, hited,
és azt kimondd, ha mindjárt
Véreddel fizeted.
Százszorta inkább élted
Tagadd meg, mint magad,
Had veszszen el az élet, ha a
Becsület megmarad.

Azért úgy tekinthetjük ez ifjút, mint az önkény nemes áldozatát, s tisztelettel közelithetjük meg sirját annak, ki jobb körülmények közt bizonnyal hős fia, vagy hasznos polgára lesz vala a hazának, de ki a leigázott hazában s oly korban, midőn a polgári erény bűn volt, midőn a vélemény szabad kimondásaért börtön és bitófa várt az emberre, élni nem tudott; szívét a honfifájdalom megrepeszté, életkedvét a hon kétes jövője elölé, s mert reménye egy szebb kor eljötte iránt kihalt kebléből, a halálban kereste fel az életben feltalálni nem tudott szabadságot, vagy legalább a zsarnokságtól való szabadulást.

Nyugodjál azért csendesen kiszenvedett nemes hazafi, poraidra szálljon áldás.

A felemlitettek mellett még sok más sir domborul, melyek mindenikének megvan gyászos története; legtöbbje besorozott fiataloké, mert a székely, ki mint harczos örömest szolgált, sőt büszke volt, hogy ő a nemzet katonája, most, midőn a szabadon gondolkozó lényből lelketlen gépet akarnak faragni, idegenkedik a katonáskodástól, miért nincsen év, hogy a távol, idegen országokba leendő elhurcoltatás elől többen ne keresnének menedéket a halálban. A szülőföldhöz és szabad léthez való hű ragaszkodásból származó ezen iszonyhoz gyakran csatlakozik a szerelem is, mert szeretettjeiktől megválni nem tudván, idejönnek a félelmes üregbe, hogy a halálban egyesüljenek.

A temető, földi életünk e végsorompója, mindig komoly gondolatokat kelt az észlelőben, igen, mert itt van azon válpont, hol a külélettel való minden egybeköttetés megszakad, hol az emberi munkásság véghatárainál a testtel együtt az emberi lélek tevékenysége, a szellem is, mit örök életünek hiszünk, megszünik, vagy legalább működési köre a mi tudatunk, a mi felfogásunk határain túl hatol, s e szerint az elköltöző és visszamaradók között az emlékezeten kivül minden más kötelék, minden más egybefüggés megszakad. Az isteni szikra a lélek, annak porhüvelyével a testtel együtt egyaránt elenyészik a földi létre nézve.

Azért a temető, min oly hely, hol az élet logikája megszakad, minden gondolkozó lényben komoly eszméket kell hogy keltsen, mennyivel aggályosabbá válnak azok a Büdös melletti temetőben, hol a halottak nyughelye mellett nem találhatjuk fel a visszamaradott élők tanyáját, hol az emberiség keretében az elenyészők által hátrahagyott ürt betöltő utódokat hiába keressük, hol önkéntes halottak elegyednek a föld porával oly válpontnál, hol nem a sors dönté meg az embert, hanem az ember szállt szembe a végzettel.

De hagyjuk e vigasztalan bús temetőt, tovább kutatandó azon szörny-barlang, mely azt népesité.

A torjai Büdös barlangtól vészes lehelete s gyásztörténetei mellett sem lehet megtagadni a vadregényességnek és borzasztó nagyszerüségnek érdemét; már külsője is, melyet képben mutatunk be, a festőiségnek azon bizarr jellegét mutatja, melynek tekintete megdöbbentőleg hat a nézőre; a légkör már távolról is nyomasztólag hat a lélegző szervekre, s midőn végre kiégett sziklahulladékok közt, a halál sárga leplével bevont tátongó üreghez lép, akkor mind felelevenednek emlékében a hallott rémtörténetek, a közel temetőnek sötét árnyait véli látni az életfojtó kénlég rezgő leplén, s a legbátrabb is meggondolva lépi át azon küszöböt, hol a halálnak kaszája csüng mindenkinek feje felett. De mi nem annyira a benyomást ecsetelni, mint inkább vizsgálódás és észlelés végett jöttünk ide, s azért folytassuk azt illő komolysággal.

A barlang belsejében a sárga lepel alatt a szikla annyira fel van lágyulva, hogy ujjal vájható. A sárga vonalon felül a szikla csokoládé szint ölt, felületén timsó-jegeczek mutatkoznak. Ezen felső rész légkörében már lehet lélegzeni, mivel az életmérő itt a sárga vonal, azon alól a halál, felette az élet dereng. Innen van az, hogy a test bár meddig benn lehet a kénlégben, csakhogy a fő legyen annak szinvonalán felül; azonban a kénlég magassága, valamint terje és sürüsége is nem mindig egyforma; esős, ködös időben, midőn a külső légkör is nehezebb, sokkal csekélyebb, ugy hogy néha egészen a barlang fenekéig mehettünk, s mindig veszély nélkül lélegezhettünk. Élet- és halálmérőnk a szivar volt, melyet magunk előtt vive, mig az égett, addig biztosan haladhattunk, midőn kialudt akkor vagy megtértünk vagy lélegzetünket visszatartottuk. Ellenben tiszta, derült napokon, oly nagy és emelkedett terje volt a kénlégkörnek, hogy künn szádánál – hol máskor ülni lehetett már fennállva – sem lélegzelhettünk, kisérletet tettem torkolatánál lebuva lélegzelni, a beszivott lég édes izü volt, s egy sebes belélegzés annyira elkábitott, miszerint alig volt erőm sziklába kapaszkodva felállani, egy második bizonnyal megfojtott volna. Kisérletet tettünk légmérővel, s bár a kénlégkör, miként emlitém, oly forrónak tetszik, hogy a testet rögtön izzadásba hozza, a légmérőre mi hatással sem volt. E légkörben semmi nemü tüz nem ég, ugy hogy az oly kiolthatlanul égő tapló is azonnal kialszik, minden ércz – az arany kivételével – fekete zöldes szint kap, bár hogyan be legyen is göngyölitve, a vizes föveg vagy ruha opálizált fényes zöld szint ölt, a puska nem sül el, semminemü állat meg nem él, ugy hogy gyakran lehet oda betévedett nyulakat, egereket megdögölve találni, sőt még a barlang felett átrepülő madarak is leszédülnek és megdöglenek. A barlangban, de még közelében sem tenyészik semmi növény, szóval ott minden szerves élet szünetel, élet és tenyészet egyaránt ki van onnan tiltva.

A Büdöshegy másik oldala menedékesen hanyatlik le. Apró nyir-erdő, s lágy áfonya-szőnyeg boritja talaját; de egyszerre félelmes sziklazűrhöz ér az utas, rémitő sziklák tömege környezi a halandót, s ott van e sziklák aljában a Gyilkosnak mély, kútszerüleg lemenő ürege. Ennek is halálos kigőzölgése van, annyira, hogy a felette elrepülő madarak halva hullnak alá, sőt a mult század végén egy gőzétől megfojtott medvét is találtak ezen örvény-ür mellett.

A Gyilkos körülbelül egymagassági szinvonalon áll a hegy ellentétes oldalán lévő Büdös barlanggal, s azzal hihetőleg földalatti egybeköttetésben van. Ürege régen nagy volt, most leomlott sziklákkal betelvén, csekély terjedelmü, tekintete elrémitő, környezete borzasztó; hanem a mindent hasznositó természet izletes gyümölcsöt termő áfonyabokrokkal s zöld zuzmókkal ékité fel e félelmes sziklákat, de az ezen csalétekre járó állatok gyakran lehellnek itt halált; medve uram is bizonyosan azt szopogatva szunnyadott el ott végképpen."

Legenda

Valamikor két pásztor, apa és fia, juhokat legeltettek a Büdös-hegy aljában. Ezt a hegyet azért nevezték büdösnek, mert itt rossz szaga volt a levegőnek. Az apa lehetett vagy hatvan-hetven esztendős, míg a fia alig múlt húsz éves. Az az erős, derék, fiatal legény nem győzött eleget csodálkozni édesapján, midőn a hajnal ébredésekor állandóan csak arról panaszkodott, hogy hol itt fáj, hol ott fáj. Egyik ősszel, a szokottnál korábban lehavazott, de a pásztorok szebb időt remélve behajtották juhaikat a fák közé, hogy ott, a még megmaradt füvön húzzák ki az idő jobbra fordulásáig.

Amint a völgy felé haladnak, meglátnak egy helyet, ahol a hó el van olvadva. Hamar odasietnek és látják, hogy a földből valami gőzölög, és egy kissé büdös is, de kellemes, meleg érzés volt. Ezután megjegyezték ezt a helyet, és amikor csak erre volt útjuk, mindig elidőztek és néha megmelegedtek.

Egy idő után az öreg pásztor az tapasztalta, hogy a fájdalmai megszűntek. Ősszel aztán olyan egyenesen hajtotta ki juhait, mintha ismét legénnyé változott volna.

Egyik nap aztán az történt, hogy a juhok pásztor nélkül érkeztek.

- Vajon hol maradhatott édesapám? - töprengett a fiú. - Biztosan a tagjait kúrája?

Kevés idő múlva mégis elindult apja keresésére. Útközben találkozott egy barna csuhás, szakálas baráttal, akit néhanapján látott arrafelé.

Rosszat sejtve meggyorsította lépteit. Nemsokára megpillantotta édesapját, arccal a földre borulva mintha aludna.

- Édesapám! Édesapám! - költögette a fiú apját, de az nem kelt fel többé.

Másnap lement a fiú a faluba, s jelentette apja halálát az elöljáróságnak. Ki is ment aznap a bíróság, és az orvos megállapította, hogy az öreg pásztor halálát fulladás okozta.

- Valaki megfojtotta az öreg pásztort! - hangzott el a vád.

- Nem tehette más, csak a fia, hiszen rajta kívül senki sem tartózkodott a havason!- merült fel a gyanú a fiú ellen.

Szegény fiú eleget tiltakozott az ostoba vád ellen, de egykettőre bilincsbe verték, és a pandúrok bekísérték a vármegyeház börtönébe. Az ítélet kimondása előtt újra felkísérték a fiút a havasra, hogy a helyszínen mutassa be, hogy hogyan ölte meg apját.

- Isten engemet soha meg ne segéljen, ha én a jó édesapámra valaha is kezet merészeltem volna emelni.

- Hát akkor ki tette? - nézett rá szigorúan a törvénybíró.

- Hát én azt honnan tudnám?

- Nem volt senki a havason csak kelmed!

- Én láttam még egy barna csuhás barátot, de én mégis azt mondom, hogy édesapámat a gáz fojtotta meg.

- Miféle gáz?

- Az, amelyik ezen a helyen jő ki a föld mélyéből!

- Ez nem lehet!- tiltakozott a törvénybíró

Abban a pillanatban megpillantotta a barna csuhás barátot, éppen az erdő szélén haladt át.

- Hát az ki volt?

- Az egy barát, afféle remete- világosította fel a fiú.

- Gyakran jár errefelé?

- Elég gyakran jár ezen a tájon. Legutóbb akkor láttam, midőn szegény édesapám meghalt.

- Hát ezt kend miért nem mondta hamarabb? Emberek, el kell fogni a barátot.

A pandúrok mind megiramodtak a barát után, de az addigra már nyomtalanul eltűnt. A helyszínen nem maradt más csak a törvénybíró és a vasra vert fiú. A törvénybíró ekkor kíváncsian hajolt le a földre azon a helyen, ahol felszínre tör a gáz. Beleszagolt, de abban a pillanatban halva maradt a földön.

Mikor a pandúrok visszatértek az eredménytelen üldözésből, halva találták a törvénybírót, aki nem hallgatott a legény szavára.

Az orvos is megállapította, hogy a törvénybíró is a gáztól halt meg. Nyomban szabadon engedték a legényt, akit tudatlanságban ártatlanul meghurcoltak. Rájöttek arra is, hogy a föld mélyéből feltörő gázban gyógyító erő vagyon, de aki belélegzi vagy szippant belőle, azt a gáz azonnal megfojtja.

- Külsőleg használva gyógyszer, belsőleg halálos méreg - állapította meg az orvos.

Azon a helyen a környék szegény betegei gödröt ástak, hogy a feltörő gáz gyógyító erejét használva meggyógyítsák fájó tagjaikat.

Ez bizony nagyon régen történt, ha ugyan megtörtént.

Szabadidő

Csíky-kert és környéke
Gyergyószentmiklós főtere
Gyergyószentmiklós környéke
Sugó barlang és környéke
Gyilkos-tó és környéke
Marosfő, Maros és Olt forrása
Csíksomlyó
Szent Anna-tó és környéke
Látogatás sóvidékre
Bottom logó
Készítette és üzemelteti aColorWeb logo